Szaplonczai Gergely, személyi edző korán kezdett sportolni. Gergely szerint nagyon fontos és óriási előnyt jelent, ha már gyermekkorban megkapunk bizonyos alapokat, a sporttal kapcsolatban, 

amik ha megvannak, akkor soha nem felejtjük el azokat, úgy mint a biciklizést, de ha nincsenek meg, akkor később nagy idő- és energiabefektetéssel jár azokat megszerezni. Úgy gondolja, hogy sokszor azért nem fejlődnek az emberek, mert nincs meg a tudás , hogy mit, mikor és hogyan kell csinálni, illetve ezt a táplálkozással hogyan lehet támogatni.

– Mikor kezdtél el sportolni?

– Nagyon jó kérdés, mert elég korán. Az úszás volt az első, 5-6 évesen. Szerintem jó korban küldtek el a szüleim és ezt mindenkinek ajánlanám, hogy jó korán kezdje sportoltatni gyeremekét. Az úszás ilyen szempontból megfelelő, mert jó alapot ad. De ez csak az első volt és azután sok-sok más sport következett.

– Nézzük végig, úszás után mi következett?

– Az úszás után öttusáztam, aztán kézilabdáztam, kosaraztam, kajakoztam, eveztem, később a triatlon lett a sportom. A téli sportok közül a síelést is relatív korán 6-7 évesen kezdtem. Evvel párhuzamosan el kezdtem gördeszkázni, BMX-ezni, majd ebből kifolyólag snowboardozni, amihez később a wakeboard is társult.

Teremben edzetni elég későn kezdtem el. Amit klasszikusan testépítésnek hívnak, avval olyan 28 éves koromban ismerkedtem meg. Mellette természetesen megmaradt az alap három sport, az úszás, a futás és a bicikli, ami szerintem nagyon fontos és mindenkinek csak ajánlani tudom.

– Gyerekkorodban a szüleid vittek akkor sok helyre, erről mondanál pár szót?

– A szüleim azt gondolták, hogy az jó dolog, ha egy gyerek sportolni jár. Utólag visszatekintve ezt helyes felfogásnak tartom, hiszen sok szempontból erősít, kitartást ad, ha csapat sportról beszélünk, akkor a csapatszellemet, ha egyéni sportról beszélünk, akkor a küzdőszellemet erősíti. A rendszeres edzés ad egy ritmust az életnek, egészséges, jó tartást, jó testfelépítést biztosít egy fejlődő szervezetnek.

Nemrég találkoztam egy anyukával és a két kislányával a számos streetworkout pályák egyikén, akik 7 illetve 8 évesek voltak. Az anyuka azt mondta, hogy a lányok már több éve napi rendszerességgel szertornázni járnak. Olyan dolgokat tudnak megcsinálni ezek a kislányok, amire a legtöbb ember felnőtt korában sem képes, hajlékonyak, izmosak, erős a törzsül és a lábuk, az egyiknek még a hasa is kockás volt. Annyira lelkesek, hogy az  anyjuk szerint, a napi több órás edzés után, de az edzés után még le kell menni velük a parkba, mert nincsen kedvük abbahagyni. A sport örömet szerez és ha megnézed azt a két lányt, akkor le tudnám fogadni, hogy felnőtt korukban soha nem lesz semmi bajuk a gerincükkel, minden sportban kimagaslóan fognak teljesíteni, egész életükben hajlékonyak maradnak, jó lesz a tartásuk. Mindez azért mert megfelelő korban egy jó sportot kezdtek el. Ez a tapasztalat mindenféle más dologban is előre visszi majd őket. Abban, hogy a mindennapjaikban jól érezzék magukat, az élet nehézségeivel könnyen megbírkozzanak, vagy hogy egyszerűen később jól nézzenek ki, mert ők már megtapasztalták, hogy az emberi elme micsoda fantasztikus dolgokra képes. Hogy le tud küzdeni bármilyen akadályt, akár olyat is ami lehetetlennek tűnik. De az elme mégis rá tudja venni a testet arra, hogy a kitűzött célt elérje.

Az nem tornaóra, hogy kiküldjük a gyerekeket a suli udvarára, hogy

fussatok vagy focizzatok. Nagyon jó lenne, ha a fiatalságot arra nevelnék, hogy a sport jó dolog és ebben az élményben mindenki részesülhetne.

– 28 éves korodban elkezdtél konditerembe járni. Minek a hatására történt?

– Akkoriban a triatlont már nem űztem olyan intenzíven mint korábban, szerettem futni és télen snowboardozni jártam. Történt a magánéletemben akkortájt valami és egy jóbarátom tanácsolta, hogy mivel ő edzőterembe jár menjek vele, mert olykor ha az ember lelke nincs teljesen rendben, nagyon jót tud tenni az izomláz a testben, mert akkor az ember újra érzi, hogy él.

Ha az ember izomlázat érez, akkor tudja, hogy valamit teljesített, hogy megdolgozott érte, a testétől kap visszajelzést arról, hogy valami pozitív történt. Így kerültem az edzőterembe és elkezdtem a sulyzós edzésben is megtalálni magamat.

– Mikor kezdtél edzőként tevékenykedni?

– 10-15 évvel ezelőtt kezdtem el, de nem edzőként, hanem sí és snowboard oktatóként az osztrák hegyekben. Nekem van egy tiroli oktatói vizsgám, amivel Ausztriában a legjobb helyeken, pl. St Anton-ban, a

síelés bölcsőjén, vagy akár gleccsereken, mint Hintertux és Sölden is hivatalosan oktathatok. Volt több olyan téli szezon is, amit kint töltöttem a hegyekben. Négy-öt hónapon keresztül naponta oktattam minden korosztályt. Két éves kisgyerektől a hatvan éves nagymamáig, síelni, snowboardozni, csoportosan és egyénileg, kezdőt és haladót.

Az edzői tapasztalatom ezen alapszik. Azt vettem észre, hogy igaz meglehetősen jó technikákat tanítanak arra, hogy adott sportot hogyan érdemes oktatni, végeredményben minden egyes szituáció és minden egyes egyed egyéni odafigyelést igényel és igazán univerzális megoldás nem létezik. Az edzőnek vagy ebben az esetben az oktatónak olyan rálátással

kell rendelkeznie, hogy az adott szituációhoz alkalmazkodva találja meg az egyén sikeréhez, fejlődéséhez vezető megfelelő utat, legyen az totál kezdő vagy rutinos aki a technikáján szeretne javítani.

Ezt a tapasztalatot viszem most tovább, mint edző, amibe csak nemrég vágtam bele.

Néhány éve volt, hogy a klasszikus edzőtermi edzésformák nem okoztak már igazán örömet. Akkortájt kezdtem gondolkodni, hogy lehet-e mindezt jobban is csinálni? Ez az idöszak kb. egybe esik a streetworkout mozgalom 8-9 évvel ezelőtti elterjedésével. Régebben fegyencedzésnek is csúfolták, ami olyan

szinten állja meg a helyét, hogy Amerikában a börtönökben, ahol nincsen túl sok gép az edzéshez a fegyencek elkezdtek mindenféle alternatív módon edzeni, mindenből eszköz lett.

Lehet azt mondani, hogy bármilyen nagyobb berendezési tárgy vagy kültéri építmény alkalmas lehet arra, hogy az erőnlétünket erősítsük rajta. És itt teljesen mindegy, hogy asztal, szék, rúd, kocsiabroncs vagy betontömb, csak a fantáziánk szab határt a lehetőségeknek. Ha valaki hozzá van szokva ehhez a gondolkodásmódhoz, akkor szinte mindenben lát lehetőséget, hogy edzést végezzen rajta.

Amikor ez a mozgalom beindult, endgem is elkapott a láz. Láttam az interneten, utánoztam, illetve magamtól próbáltam sok mindent elsajátítani. Gyermekkoromban Németországban életünk, és nekem az iskolában nagyon jó tornatanárom volt és mindenféle profi eszköz állt rendelkezésünkre, amiért utólag hálás is vagyok, mert mindenféle sportot kipróbálhattunk és megtanítottak biztonságos körülmények között szaltózni

előre-hátra, dobbantóról, gumiasztalon, tornaszőnyegen, mint ahogy röpizni kosarazni, távol- és magasugrani, és nem utolsó sorban szertornázni, nyújtón, korláton és tornaszekrényen, gyermekekhez mérten elég magas szinten. Ösztönző volt nem csak az, hogy a tanár be tudta mutatni a gyakorlatot, rá is tudott vezetni az elsajátítására és adott esetben segítőállásban figyelt hogy ne essen bajunk. Emléklszem versengtünk egymással, hogy egy-egy számban ki kapja mejd a jobb jegyet a teljesített gyakorlatra.

Mindez nagy mértékben hozzájárult ahhoz, hogy jóval később gyorsan el tudjam sajátítani a streetworkout-os gyakorlatokat, hiszen valójában tornász gyakorlatokról beszélünk. Nagyon fontos és óriási előnyt jelent, ha már gyermekkorban megkapunk bizonyos alapokat, a sporttal kapcsolatban, amik ha megvannak, soha nem felejtjük el őket, úgy mint a biciklizést, de ha nincsenek meg, akkor később nagy idő- és energiabefektetéssel jár azokat megszerezni.

A legszebb az egész streetworkout dologban, hogy tök ingyenes, kint a szabadban is lehet csinálni egyre több helyen. A siker mindenkinel attól függ, hogy mennyi energiát fektet bele és akik már egy ideje lejárnak és elértek egy bizonyos szintet boldogan segítenek ingyen és bérmentve egy kezdőnek, hogy miképp lehet eljutni oda, mik a fejlődés egyes lépései. Ez egy

olyan közösség, ahol az emberek segítik és motiválják egymást és ebben nincsen semmi misztikus, elérhetetlen. Ha valaki megtanul egy új trükköt, a többiek örülnek neki és megpróbálják ők is elsajátítani. Egymást oktatják az emberek.

– Személyi edzőként, hogyan lehetne összefoglalni a programodat?

– Ahogy mondtam a triatlon egyes elemei szerintem elengedhetetlenek. A saját testsúlyos vagy funkcionális edzés szintén. Hibrid gyakorlatok, amik több testrészt vesznek igénybe, nem csak izoláltan egy-egy izomcsoportot.

El kell különíteni a kardiós és a “súlyzós” edzésnapokat is. Számottetvő kérdés az változásra való eltökéltség, az edzésre szánt idő és energia mennyisége, és nem utolsó sorban a táplálkozás, ami nagyon összetett kérdés.

– Milyen tanácsokat tudsz a táplálkozással kapcsolatban mondani?

– Ez megint egyéntől függ. Első körben azt kell tudjuk, hogy mit akarunk elérni. Ha vékonyak vagyunk de nőni akarunk, elengedhetetlen a szénhidrát. Szénhidrát, nyilván mértékkel, és mindig sok fehérje. Ha el vagyunk hízva és fogyni akarunk a szénhidrátot akár minimálisra is csökkenthetjük. Ez persze azért nem igaz teljesen, mert a szénhidrátra ugyanúgy szükségünk van, mint a fehérje.

Az igazán jó elképzelés az, ha a bevitel jó fajta fehérjéből áll. Tehát pl. csirke, hal, bárány, minnél kevesebb haszontalan zsiradékot tartalmazzon az étel. Alapvetően sok saláta, abból még senkinek nem volt baja. Gyümölcs bármikor, bár a benne lévő cukrot én személy szerint kerülöm ha lehet. Tehát, saláta, nyers zöldség, mindenféle formában, csírákkal, magvakkal megbolondítva, minden, aminek magas a fehérje tartalma és egészséges. Akár főzelékek is , ha nem sűrítjük agyon, és nem minden egyes nap azt esszük. A zsiradékokkal kapcsolatban azt tudom elmondani, hogy a különböző olajakat váltogatni érdemes, minél többféle annál jobb. A lényeg, hogy ne legyünk egysíkúak, a változatosság és a különböző felszívódásuk miatt is.

Ha egy kicsit jobban utánaolvasnánk mindannyian, hogy  mit is veszünk és mi van benne, láthatnánk, hogy valójában a termékek 80-90%, amiket a fogyasztói társadalomnak árulnak teljesen felesleges, csak élvezeti cikk, sokszor még méreg is a szervezet számára.

Amióta én személy szerint és elolvasom, mit tartalmaznak a termékek, tudatosabban táplálkozom és tisztába kerültem vele, hogy az emberek nagy többsége olyan dolgokat vesz magához amik nem is jók számukra.

Az én tanácsom, hogy járjanak a piacra, alakítsanak ki kapcsolatot a termelőkkel, és olyan helyről vásároljanak, ahol ismerik az állattartás vagy a termesztés körülményeit. Így lehet a legmegfelelőbb minőségű dolgokhoz hozzájutni. Én inkább invesztálok egy kicsit több pénzt a tojásba, ha tudom, hogy milyen körülmények között tartják a csirkéket. Nem támogatom az ipart ami nagyüzemi, élhetetnen körülmények közt tartja az állatokat és méltatlan módon is dolgozza fel azok forrásait. Félreértés ne essék, nem vagyok az ellen, hogy húst együnk, mert nem tartom egészségesnek az egyoldalú táplálkozást az emberi szervezet számára, de válogassuk meg, hogy mit fogyasztunk és inkább vegyünk minőségi dolgokat. Minél inkább arra törekszik az ember, hogy egészséges alapanyagokat  használjon fel, annál megfelelőbb táplálékot vesz magámhoz, ami plusz energiát ad a sporthoz. Tehát, a táplálkozás nagyon összetett kérdés és külön figyelmet érdemel.

– Mit tervezel a jövővel? Milyen céljaid vannak?

– Van egy álmom, ami valójában egy elképzelés, egy vízió, egy elit edzőteremről. Megvan, én hogyan rendezném be az ideális termet, ahol lehetne egyénekkel foglalkozni, akik szeretnének valamilyen módon

átalakulni. Itt kizárólag személyre szabott edzés folyna, egyszerre csak egy emberre fordított figyelemmel, hogy minden tudást maximálisan át lehessen neki adni. Elképzelésem szerint lenne egy menő pihenő rész, ahol egészséges fehérje és másfajta turmixokat lehetne fogyasztani. Egyáltalán nem ellenzem a táplálékkiegészítőket, abban az esetben, ha jó minőségűek és egészségesek. Ez a terem egy ösztönző környezetet biztosítana az oda járóknak és úgy rendezném be, hogy meg lehessen valósítani az összes szerintem elengedhetetlen gyakorlatot. Jelenl pillanatban természetesen nincs meg hozzá az anyagi hátterem, de ha valaki egyszer látna benne fantáziát, megvalósulhatna. A koncepció megvan.

Most negyven éves vagyok. Szokták mondani, hogy a negyven évesek általában nem így néznek ki, mint én. Erre a válaszom az, hogy ezt bárki képes kihozni magából. Én ismerem a megfelelő módszereket, hogy hogyan, csak el kell kezdeni.

– Mit üzensz a fiataloknak?

– A fiataloknak azt, hogy ne legyenek lusták és sokkal többre értékeljék a sportot. A legtöbb fiú focista akar lenni, szerintem meg több tornász és atléta kéne.

– Aki még nem sportolt, de gondolkodik rajta, hogy sportolni fog?

– Bárki meg tudja csinálni! Nincsen olyan dolog amit ne lehetne megcsinálni! Aki még nem sportolt, az nem tudja, hogy mekkora csodákra képes az emberi elme. Ha például valaki maratont fut, nem a teste viszi előre, hanem az elméje. Az juttatja célba. Az képes emberfeletti dolgokat kihozni egy szervezetből, amiről azt gondolná az ember, hogy képtelenség megcsinálni. Ezért érdemes sportolni, hogy az ember belekóstoljon abba az élménybe, hogy „Igen, ez az! Ha akarom, akkor bármire képes vagyok!” és ehhez teljesen mindegy, hogy fiatal vagy öreg, bármikor bele lehet vágni.

Fitness Budapest